Utolsónak mentem be a forgóajtón és elsőként léptem ki onnan. Ebben talán közrejátszott az az apró körülmény is, hogy a debreceni MODEM épületének forgóajtaján csütörtök délután rajtam kívül senki más nem akart belépni, illetve az ajtó hirtelen elromlott, így azonnal vissza is fordultam belőle és a "statikus" főbejáratot választottam. Ennyit hát a magyar leleményesség világszerte közismert sztereotípiájáról...
Az idei Design Hét keretén belül megrendezett, és a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központba kihelyezett természetrajzi kiállítás többek az ökológiai rendszerek, orvostudomány és élelmiszerkutatás jövőjét járta körbe. S emellett bemutatta, hogy az esztétikán is túlmutató formatervezésnek mekkora relevanciája van tudományos előrehaladásban vagy éppen fontos társadalmi kérdések feszegetésében.
A nemzetközi dizájnerek munkáit bemutató kiállítás egyébként foglalkozott többek között az ehető tárolóedények koncepcióájának környezetterhelés-mentesítő hatásaival, egy vaskos könyv segítségével részletekbe menően, tételesen átböngészhettem, hogy miként hasznosodik egy sertés minden (de tényleg mindegyik!) porcikája, illetve bemutatott egy csokoládé nyomtatót, ami elsősorban a gyártástechnológiák személyreszabhatóságát és egyszerűsítését hivatott elősegíteni (értsd: click&print). Mindezt szilikonból, cementből, cukorból vagy épp csokoládéból elkészítve. Sajnálatos módon én csak a "3D" feliratú Milka csomagolásokat tudtam magam előtt vizionálni, mert a szerkezet nyomtatókra hasonlító alapszerkezetén nem igazán láttam át még egy hosszú időn át tartó, kiadós fejvakarást követően sem.
A "csokinyomtató"
Két nagy kedvencem azért mégis volt a kiállításon. Az egyik egy kvázi metaforikus jellegű, gondolatébresztő kiállítási darab volt, míg a másik egy lenyűgöző orvostudományi megoldás. Az előbbi egy, a szerveink törékenységét szimbolizálni hivatott üvegszervek (szív, agy, vesék) gyűjteménye volt: Az üvegből készített kecses formák a felkavaró látványú valós szervekkel kontrasztot állítva igyekeznek minket a szervadományozással és belső szerveink egészségével, védelmével kapcsolatos álláspontunk revidiálására. És bár ez üvegkalitkán keresztül szemlélődve kevésbé jön át, mintha az ember saját kezébe véve érezhetné azok könnyed, ámde törékeny kialakítását, a koncepció egyszerűsége páratlanul kreatív egészség- és éntudatossági törekvések irányába hat. (Aminek az üzenete szerintem kissé túl komplex egy társadalmi szintű paradigmaváltás előidézéshez, de az igyekezet mindenképpen dicséretes.)
A törékeny emberi test szimbólumai...
A másik izgalmas megoldás pedig az ún. Cortex gipszelési eljárás volt. A lényege abban áll, hogy a törött végtag megröntgenezését követően a beteg testrészét 3D szkennelik, majd a törés helyét jelezve, a modell alapján legenerálnak (pardon, 3D nyomtatóval kinyomtatnak) egy hálós szerkezetű rögzítő formát. A forma hálózata pedig a törés helyének megfelelően sűrűsödik össze a stabilabb rögzítés, tartás érdekében. Előnye ennek a gipszelési eljárásnak, hogy a régimódi, sínek és zárt gipszek által kiváltott nyomasztó mozgáskorlátoltság és véget nem érő viszkető érzés megszűnik. Ráadásul a konstrukció rácsos szerkezete révén a bőrfelület is tud lélegezni. (Arról nem is beszélve, hogy senki nem akarja majd így összefirkálni virágokkal és szívecskékkel, hiszen nincsen felülete, amin ez kivitelezhető lenne.)
A Cortex "gipsz"
A Cortex gipszelésben szinergikusan összeolvadni látszik a formatervezés és a funkcionalitás. Ez pedig egy olyan előremutató megoldást testesít meg, ami előnyösen hasznosítható lesz a jövő orvostudományában.
Jómagam szerencsére még sosem szenvedtem végtagtörést, de ez a Cortex gipsz annyira lenyűgözött, hogy kezdem azt hinni, tutira "megér" majd egyet... :D
A Cortex "gipsz" használatban. (Forrás: designhet.hu)
Összességében nagyon tetszett a kiállítás! Sajnos nem volt olyan grandiózus, mint amire számítottam, de ennek ellenére örülök, hogy találkozhattam eddig számomra teljesen ismeretlen, természettudományos hátterű/alapú dizájnkoncepciókkal. Maga a tudat, hogy a 'design', képes lehet a tudomány vívmányait a funkcionalitás hatékonyságával erősíteni és a társadalom hasznára fordítani, nagyban segít az emberiség jövőjébe vetett bizalmamat helyreállítani. Örvendetes, hogy a tervezői zsenialitás nem áll meg az öncélú formatervezésnél, hanem a "mi lehet még?" kérdéskörben elveszve, összefüggésében képes szemlélni a világot, jobbá téve azt. Mindegy tehát, honnan jön az ötlet, a célja azonos: előnyünkre változtatni.
A kiállításon látottak végül segítettek ráeszmélnem, hogy a leleményesség nem csak abban áll, hogy a forgóajtóból elsőként tudjunk kilépni, hanem abban is, hogy milyen céllal megyünk be oda. Van-e kellő kitartásunk és motivációnk ahhoz, hogy, amikor kijövünk onnan, akkor fel is tudjunk mutatni valamit? Márpedig ezek tudatában kell belépni a forgóajtón... feltéve, ha működik! De ez már egy másik történet...
-----------------------------------------
A debreceni MODEM kállítása még november 3-ig várja az érdeklődőket! A részletes, további képekkel gazdagított programfüzet pedig ide kattintva érhető el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése