Azt már említettem, hogy nem vagyok dizájner, de olykor a kihívásoknak eleget téve ráveszem magam, hogy ha nem is Illustratort, de a Photoshop-ot megnyitva összedobjak valami ötleteset...ha úgy tetszik: formabontót.
Így történt ez a múltkorában is, amikor legádázabb barátom, Révész Richárd formatervezői zsenijét latba vetve kigondolta, hogy szeretne indítani egy termékelemző videoblogot. Itt heti rendszerességgel ismertetne meg velünk hétköznapi tárgyakat, legyen szó a tabletek-től kezdve az oldalunkon lógó válltáskákon át a fészerben elfekvő kisfejszéig bármiről. Az ötletet ugyanis részéről az szülte, hogy túl sokszor elmegyünk a trivialitások mellett és (mivel ő főleg terméktervezők körében mozog) megunta, hogy az emberek szemében evidenciaként kezelt használati tárgyainkról kevés párbeszéd, eszmecsere zajlik. Hiszen mindannyian automatikusan használjuk őket a mindennapi életünkben. De vajon ismerjük-e valójában azok jellegzetességeit, számunkra hasznos funkcióit, tulajdonságait? Ugyanis nem mindig esik egybe az egyes termékek által nyújtott előnyök és a vásárlásukkor (részben) személyes motivációinkat is képező elvárt tulajdonságok összessége. A körültekintő formatervnek pedig arra kell törekednie, hogy a legnagyobb hatékonysággal és valószínűséggel nyújtsa azt, amire a vásárlónak szüksége lehet. Ebből is látszik, hogy milyen fontos a használati cikkeink formáinak mélyére nézni.
Kétségtelen ugyanis, hogy életünk túlnyomó részében tárgyak, termékek, célszerszámok, eszközök vesznek minket körül és noha megdőlni látszik a gondolat, hogy mi birtokolunk tárgyakat és nem ők minket, fontos, hogy belássuk a funkciójuk jelentőségét és az életünkre való ráhatásukat, még akkor is ha képesek mágikus módon a rabjaikká tenni minket. Bízván tehát a kollektíva kreativitásában, Richárd barátom amolyan ismerősközi tendert kiírván, logópályázatot hirdetett FormaBontó nevű, termékelemző videocsatornájához.
A pályázati anyagom elég hamar körvonalazódni látszott. Nem voltak 50 rajzlapot felemésztő végeláthatatlan skeccs-változataim, sem pedig álmatlan körzőzés-vonalzózás egy indokolatlanul nagy bögre kávé társaságában. A név kötelez - gondoltam, és rögtön megvilágosodtam. Nem kellett más mint egy viszonylag testes betűkészlet (Intro), ami alapból van olyan robosztus, hogy a belsejébe szerkeszthessem az ötlet alapjául szolgáló motívumokat.
Az alapötlet az volt, hogy a 'FORMA' feliratot enyhén átlósan kettészelve egy olyan metszeti képét fedjem fel a betűknek, ahol látszódik, hogy valójában azok belsejében különböző mechanikai eszközök, áramkörök, fogaskerekek, elemek és különféle alkatrészek vannak jelen. Pont, ahogy a csatornán bemutatni kívánt, minket is körülvevő, átlagos termékek, tárgyak esetében ez megszokott.
Aztán pedig a 'BONTÓ' szóval kiegészülve a látvány önmagyarázóvá vált. Az alapítás évére vonatkozó 'since 2014' felirat pedig csak amolyan gag volt. De valahogy mégis olyanná varázsolta a logót, mintha egy autóbontó és szerelőműhely cégére volna.
Alapvetően úgy érzem, hogy első (időráfordítás tekintetében) komolyabb grafikai(?) munkám során tudtam figyelni a csatorna tematikája által meghatározott irányvonalra és kifejeződésre juttatni azt képi elemek segítségével. Túlzás azt mondani, hogy arculat lenne, sokkal inkább egy reprezentatív 'márka'logo. Kifejezi mindazt, amit a kezdeményezés hivatott elérni, mindezt pár beszédes, vizuális "trükk" segítségével. A logo persze csak az első lépés volt, az arculat további, verbális építéséért már javarészt Ricsi lesz a felelős! :)
Időközben kiderült, hogy a pályázaton sokkal többen jelezték részvételüket, mint ahányan tényleges pályaművel neveztek, így a végeredmény az lett, hogy az én logóm lett a befutó. (A két tagmondatban megfogalmazott egy-egy állítás közötti logikai átkötésért mindenki maga felel. :D) Ráadásul a 'nulladik', bevezető rész felvételével és vágásával is készen lettünk, így már fel is került YouTube-ra a szóbanforgó pilot epizód. Íme:
</keresztpromóció>
