Piktogramok

Nyilvánvalóan van az a kocsmában, haverokkal töltött este, amikor egyszerűen nem iszol eleget ahhoz, hogy a  természet hívó szavára dühödt bikaként ronts be a mellékhelység ajtaján. Ez történt velem is a közelmúltban. A mosdóba menet ugyanis az ajtó előtt meg kellett állnom egy pillanatra. Sőt, többre. Ugyanis a látvány, ami fogadott az valami más volt a szokványos, halálosan unalmas és egyszerű, stilizált piktogramokénál. Volt benne ötletesség, egyszerűség és legfőképpen volt mögötte egy kis gondolatiság. Azt is mondhatnám, meg volt tervezve. A mellékelt ábra tanúsága szerint mindkét illemhely esetében ez volt a helyzet:

Az üzenetük persze pofon egyszerű. Egy mindenféle tudományosságot nélkülöző, tipologizáló gondolatmenetet követve a következőt láthatjuk: a sör férfias ital, a sörös üveg fallikus, helyezzük rá egy férfi altest-sziluettre...kész a férfi mosdó piktogram. A koktél nőies ital (ez persze erősen kérdőjeles), a koktél pohár alakja a méhre hasonlít, illesszük egy karcsú, női altestre... kész a női mosdó piktogramja. Persze lehetne moralizálni, hogy az ábrázolások sekélyesen leegyszerűsítőek vagy épp soviniszták-e. De őszintén, pár sör/cosmo után van olyan, akit ez érdekel? Ha még elég józan az ember, akkor egy hétköznapi dolog nem hétköznapi verziójába fog belefutni. Engem még soha így nem gyönyörködtetett illemhely piktogramja. Ha ezt rajtam kívül másnál is sikerült elérni, akkor viszont valaki valamit nagyon jól csinált! :)

A képek a debreceni Kossuth kollégium sörözőjében készültek.

'Termék- és formatervező workshop' összefoglaló

2014. szeptember 3. és 7. között rendezték meg a Design Szakosztály szervezésében a Termék- és formatervező workshopot a BME-n. Az eseményen az ország különböző egyetemeiről érkezett hallgatók működtek együtt, köztük én is, a BME-t képviselve.

A téma kollégiumi életet megkönnyítő tárgyak tervezése volt. Ez lehetett bármi, ami a megadott szoba alaprajzához illeszkedett.

Az effektív munka két és fél napig tartott. Ez alatt kellett kitalálni, hogy mik is a fő problémák, amikre megoldást keresünk, és hogyan realizálhatóak a megoldások. Miután az ötletelésen túljutottunk, elkezdtük formába önteni 3D-ben és makettek formájában is az elképzeléseinket. Mentorokként Darabos Anita és Zalavári József tanár úr segítettek, ha elakadtunk és inspiráltak tapasztalataikkal.

Én két, az óbudai egyetemről és egy miskolci egyetemről érkezett terméktervezővel kerültem egy csapatba. Úgy érzem, a vitáink segítettek a megoldások kifejlesztésében és kellemesen intenzív hangulatot teremtettek a csoportban a workshop ideje alatt.

Az ötletelés alapján igyekeztünk minél inkább az összes csapattag ötletét megvalósítani. Így lett a végeredmény egy összecsukható ágy tároló rekeszekkel, egy térelválasztó, egy összecsukható szék és egy rekeszekre osztott asztal terve.

Sokat ügyködtünk a műhelyben is. Jó volt, hogy kipróbálhattuk, hogy hogyan is kell pontosan lyukat fúrni oszlopos fúróval és miért nem érdemes a műanyag lapot fafűrésszel vágni.

Nagy hajrában voltunk a vége előtt, hogy minden elkészüljön makettektől a renderekig. Szombat délelőtt érezni lehetett a levegő feszült vibrálásában, hogy mindenki intenzíven dolgozik a végeredményen.

Délután emiatt némi késéssel indultak a prezentációk. A jelenlévő egyetemek tanárai és más vendégek is eljöttek. A népesre duzzadt közönség nem maradt szótlan, reagáltak is az előadások után.

Utána pedig közös fotók készítése és záróvacsora következett. Itt már nem az intenzív koncentrálás, hanem a felszabadultság vibrált a levegőben.

Szerintem kellemes és pörgős volt ez a pár nap. Jó volt terméktervezőket megismerni, akik más egyetemekről érkeztek, beszélgetni arról, hogy kit mi érdekel, mik a terveik terméktervezőként. Mindennel együttvéve jó bemelegítést hozott számomra a félévhez a workshop.

Képek: Design Szakosztály

"Merészebb, mint a festészet"

Az Iparművészeti Múzeum, két világháború közötti plakátművészetet bemutató kiállítására ketten látogattunk el egy esős, szürke júliusi délelőttön. Ahogy beléptünk a kiállítóterembe, nem kellett sok idő, hogy a színes plakátok intenzív hatásukkal elvonják a figyelmet a kinti időjársáról.

A tárlat teljes képet mutatott be az 1924 és 1942 közötti fogyasztói cikkekből, szolgáltatásokból. Ez magába foglalt például szappant, villanykörtét, gázfűtés rendszert, fürdőruhát, vagy éppen Modiano-szivarpapírt. Sőt, hogy teljesebb legyen az összkép, a plakátok mellett néhány termék is ki volt állítva. (Gázkályha, íróasztal vagy acéltámlás szék) Külön tetszett, hogy néhány skicc és látványterv is fennmaradt a tervezés fázisaiból. 80 évvel ezelőtt ezek szerint így alkottak koncepciót, papíron, analóg eszközökkel.

A színek igen élénkek voltak a plakátokon, legtöbbször komplementer párosításokban. Ami azt illeti, jóval kevesebb színnel operálnak ezek az alkotások, mint a mai plakátok. Tipográfiát tekintve is csak egy, maximum kettő betűtípus jelenik meg rajtuk, rendszerint a terméknévvel. Semmi több, vagy feleslegesnek ható információ nincs.  

Forrás: Iparművészeti Múzeum

A színek és formák kombinációinak tiszta hatása erőteljes hatást gyakorol a fogyasztóra. Elég csak azt nézni, hogy milyen nagy felületen jelenik meg egy-egy szín vagy forma és mennyire elég egy-egy jól eltalált ív vagy arány a termékek esetében.

Akkoriban valószínűleg még alacsonyabban volt az emberek ingerküszöbe is és nem volt szükség rá, hogy különböző effektekkel és felturbózott képekkel érjék el ugyanezt a hatást. 

Forrás: Iparművészeti Múzeum

Nagyon tetszett a kiállítást támogató magyarázó táblák és szövegek elrendezése is. Szintén karakteres, erős színek jellemezték őket, így összhangban maradtak a plakátokkal. Alapos kutatómunka és átgondoltság látszott az egész koncepción, ami alapján felépítették a tárlatot.

Összefoglalva nekem nagyon tetszett a kiállítás, mert

• Gazdag plakátanyagot hozott az akkori kor híres művészeitől (Berény, Bortnyik, Kassák, Irsai)
• Jól kategorizálta őket az élet minden területére kitérve (így hasonlóság is felfedezhető volt a mai polgári élet javaival)  
•  Kézzelfogható elemekkel is ki volt egészítve a tárlat, mint például néhány konkrét termék

----------

Talán Gyöngyvérhez hasonlóan engem is egy kisebb spirituális élmény ért a tárlaton. A fent említett grafikai szempontok mellett engem az is lenyűgözött, hogy a plakátok erős tartalmi redukáltsága ellenére mennyire mozgalmas látványvilágot tudtak teremteni a művészek. Sok esetben a plakátokon szereplő termékek egyetlen célja inkább a figyelemfelkeltés volt, vagy, hogy csak egyszerűen jelezze: „létezem!”. Nyoma sem volt rajtuk a manapság oly divatosan alkalmazott pozícionálásnak. Ez utóbbit David Ogilvy, reklámguru a következő módon fogalmazta meg: „Mire képes a termék és kinek készül.” 

Ehelyett sokkal dominánsabbnak éreztem a “Mi a termék”-alapvetést, mintsem azt, hogy “Mire képes”. De talán mégis ez a mai szemel nézve “rendhagyó”, sőt, inkább úttörő jellege volt az, ami tiszteletet ébresztett bennem a kor “művészeti kreatívjai" iránt. 

Forrás: retronom.hu

Látható, hogy az adott korok reklámozásról alkotott képe gyökeresen eltért a mostanitól. És számomra ez volt az, ami lehengerlően egzotikussá tette a kiállítást. Izgalmas volt beletekinteni a múlt korának egy nem tudatosan, mindinkább megérzések révén alkalmazott reklámeszközébe. A plakátok látványvilága tökéletesen visszatükrözte a 20-as 30-as évek nyugodt egyszerűségét, amit elnézve akaratlanul is kontrasztba állítunk jelen korunkkal és korunk reklámeszközeivel.

Elgondolkodtató, hogy míg ma általános szabályok és fogyasztói szokások, illetve magatartásvizsgálatok során feltárt pszichológiai folyamatok mentén készülnek a reklámok, addig a múlt század elején mennyire a gyönyörködtetés és az intuitív művészi alkotókészség szerepe volt meghatározó. A mai reklámoknak pedig - többek között - ezen kor kiváló művészei taposták ki az utat, lefektetve a jó plakát készítésének alapelveit.

 „Mert a jó plakát nem csupán mint üzleti közvetítő jelent sokat, de mint tiszta művészi produktum is fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető...” - Kassák Lajos

(A plakát és az új festészet, MA, I. évf. 1. sz., 1916.) 

(Forrás: revizoronline)

A tárlat Schmoll paszta plakátjait meglátva eszembe jutott, hogy otthon is van egy Bortnyik-féle Schmoll reklámtáblánk. Sajnos az évtizedek (századok?) alatt megtépázta az időjárás így erősen rozsdásodik, illetve helyenként lepattogott a festék róla. Éppen ezért szerettem volna digitalizálni az utókornak, hogy ne legyen az enyészet martaléka. Így sikerült:

Baba-app ikonok

Egy csecsemő fejével ugyan nehéz gondolkodni, néha mégis könnyű előre felmérni, hogy célcsoportként milyen "igényeik" is lehetnek. Pár hónapja, amikor felkértek minket, hogy egy előkészületben lévő babaapplikáció-csomaghoz tervezzünk ikonokat, akkor azt a kérdést kellett feltennünk, hogy "mi kell a babáknak?". Noha a tényleges applikációk grafikai felületéért nem mi voltunk a felelősek, nem kellett órákon át néznünk a BebeTv-t, hogy rájöjjünk, az ikonoknak valami olyasmit kellene nyújtaniuk, ami 

- könnyen felismerhetővé teszi az aktuális programot, annak funkcióját, 

- asszociáció révén is működik és 

- egyszerű formavilága van,

- kellően letisztult, szimbolikus ábrákat tartalmaz (...és tableten illetve okostelefonon is jól látható kis méretben)

- színvilágában sem túl komplex 

A tovább után megmutatom, hogyan is sikerültek!

Véget ért a "hollandiai emigráció"

Néhány hete hazaérkeztem a féléves ösztöndíjról.  Rengeteg élménnyel és ismerettel gazdagodtam odakint. A sok-sok grafikai és design újdonság segített ötleteket gyűjteni, inspirálódni és szélesíteni a látókörömet.

A kintlétem alatt igyekeztem megfigyelni a vendéglátóhelyek, diákszervezetek, közlekedési társaságok arculatát, grafikai megjelenéseit. Magasabb szinten van jelen az esztétika a legtöbb termék vagy szolgáltatás esetében.  (A vonatközlekedési társaságot vagy az útvonaltervezőt említeném meg példaként.) Jobban figyelnek a használhatóságra is.

A legnagyobb tanulság az, amikor az ember rájön, hogy milyen keveset látott addig a világból. Akár tervezőként, akár magánemberként.

Összefoglalóként néhány fotó:

Modern bögrék

Typography aluljáró

Rajzórák tananyaga

Biciklicsengő

 Városi rohanás

 Rotterdam Central Station "logová leképezés"

Még néhány sziluett 

Cipőpaszták

 Tehén tipo

Búcsúzó képeslap a narancssárgába felöltöztetett utcáktól

Hollandiából szeretettel #5

A legfrissebb képeslap a tengerparti hangulatot eleveníti meg. Scheveningen egy kerület a nyolc közül Hágában. A tengerparti városrészt foglalja magába. Korábban önálló kis halászfalu volt, ami aztán beolvadt Hágába az idők során.
Hullámok, friss levegő és sirályok jellemzik a partot, rendszerint hűvös klímával.
Kellemes élmény, mikor az embert egy tengerparti séta után elkapja egy zápor és bemenekül egy fedett, meleg helyre a nagy hullámok elől.

A jó, a rossz és a csúf #2

A felvezető után következzen a sorozat második része. Ezúttal megint a retro és a modern feliratok között lavírozva kívánok bemutatni pár tipo-csemegét. Kezdjük hát a szokásos séma alapján:

Jöjjön először a JÓ:

A klasszikus értelemben vett fényképészetek hangulatát idézi meg az üzlet homlokzata, így az sem lepne meg, ha odabent még analóg fényképezőgéppel készítenék az igazolványfotókat. A fentebb lévő 'FOTO' felirat 'O' betűibe helyezett, stenciles objektív és fényképezőgép ábrák is pont annyira ötletesek, hogy kellően beszédessé tegyék a "cégért". Kár, hogy kevés eredeti, modern feliratot látni manapság, így kénytelen vagyok visszanyúlni a szocreál megoldásokhoz. Ettől még jogosan jár a táblának a "JÓ" titulus.

a ROSSZ:

Ennél erősen elgondolkodtam, hogy hová is soroljam. Mert megintcsak mellette szól, hogy annyira retro, hogy "csókolommal" lehetne neki köszönni. Másrészt, meg attól, hogy valami elektronikával kapcsolatos tevékenységnek ilyen (az akkori korszellemnek megfelelő) nagyon-computing, nagyon high-concept betűtípust választunk, attól még nem a Tron-ban látottak módjára fogjuk szerelői szakértelmünket latba vetni, hogy a készülékben életre-halálra zajló light-cycle versenyeket vívjunk a meghibásodott, gonosz áramkörökkel. Ráadásul a betűtípus maga borzasztóan ocsmány. Tudom, hogy ez elég trendi volt annak idején, úgyhogy maximális tiszteletem azoknak, akik el bírták viselni ezt a látványt. Végülis a retro-faktor nem mentette meg, így maradt a rossz kategória mostani "győzetese"(?).

éééés *dobpergés* a CSÚF:

Ez a  csúcspont. Amikor lefényképeztem, akkor pár percig csak álltam és néztem magam elé. Egyszerűen nincsenek szavak, arra, ahogy:

1) egymásra van dobva a kétféle felirat

2) amik ráadásul eltérő fontkészletből származnak (Stencil és Comic Sans)

3) utóbbi használata pedig köztudott, hogy emberiség ellenes bűntett

4) összességében olvashatatlan, leszámítva a főzeléket

5) sorolhatnám még, de jobb ha ennyiben hagyom.... eddig a 'szocreál' stílus bájos, multidéző csúnyaságái sem okoztak ekkora csalódást.

Sebaj, vannak még odakint táblák! :)