"Merészebb, mint a festészet"

Az Iparművészeti Múzeum, két világháború közötti plakátművészetet bemutató kiállítására ketten látogattunk el egy esős, szürke júliusi délelőttön. Ahogy beléptünk a kiállítóterembe, nem kellett sok idő, hogy a színes plakátok intenzív hatásukkal elvonják a figyelmet a kinti időjársáról.

A tárlat teljes képet mutatott be az 1924 és 1942 közötti fogyasztói cikkekből, szolgáltatásokból. Ez magába foglalt például szappant, villanykörtét, gázfűtés rendszert, fürdőruhát, vagy éppen Modiano-szivarpapírt. Sőt, hogy teljesebb legyen az összkép, a plakátok mellett néhány termék is ki volt állítva. (Gázkályha, íróasztal vagy acéltámlás szék) Külön tetszett, hogy néhány skicc és látványterv is fennmaradt a tervezés fázisaiból. 80 évvel ezelőtt ezek szerint így alkottak koncepciót, papíron, analóg eszközökkel.

A színek igen élénkek voltak a plakátokon, legtöbbször komplementer párosításokban. Ami azt illeti, jóval kevesebb színnel operálnak ezek az alkotások, mint a mai plakátok. Tipográfiát tekintve is csak egy, maximum kettő betűtípus jelenik meg rajtuk, rendszerint a terméknévvel. Semmi több, vagy feleslegesnek ható információ nincs.  

Forrás: Iparművészeti Múzeum

A színek és formák kombinációinak tiszta hatása erőteljes hatást gyakorol a fogyasztóra. Elég csak azt nézni, hogy milyen nagy felületen jelenik meg egy-egy szín vagy forma és mennyire elég egy-egy jól eltalált ív vagy arány a termékek esetében.

Akkoriban valószínűleg még alacsonyabban volt az emberek ingerküszöbe is és nem volt szükség rá, hogy különböző effektekkel és felturbózott képekkel érjék el ugyanezt a hatást. 

Forrás: Iparművészeti Múzeum

Nagyon tetszett a kiállítást támogató magyarázó táblák és szövegek elrendezése is. Szintén karakteres, erős színek jellemezték őket, így összhangban maradtak a plakátokkal. Alapos kutatómunka és átgondoltság látszott az egész koncepción, ami alapján felépítették a tárlatot.

Összefoglalva nekem nagyon tetszett a kiállítás, mert

• Gazdag plakátanyagot hozott az akkori kor híres művészeitől (Berény, Bortnyik, Kassák, Irsai)
• Jól kategorizálta őket az élet minden területére kitérve (így hasonlóság is felfedezhető volt a mai polgári élet javaival)  
•  Kézzelfogható elemekkel is ki volt egészítve a tárlat, mint például néhány konkrét termék

----------

Talán Gyöngyvérhez hasonlóan engem is egy kisebb spirituális élmény ért a tárlaton. A fent említett grafikai szempontok mellett engem az is lenyűgözött, hogy a plakátok erős tartalmi redukáltsága ellenére mennyire mozgalmas látványvilágot tudtak teremteni a művészek. Sok esetben a plakátokon szereplő termékek egyetlen célja inkább a figyelemfelkeltés volt, vagy, hogy csak egyszerűen jelezze: „létezem!”. Nyoma sem volt rajtuk a manapság oly divatosan alkalmazott pozícionálásnak. Ez utóbbit David Ogilvy, reklámguru a következő módon fogalmazta meg: „Mire képes a termék és kinek készül.” 

Ehelyett sokkal dominánsabbnak éreztem a “Mi a termék”-alapvetést, mintsem azt, hogy “Mire képes”. De talán mégis ez a mai szemel nézve “rendhagyó”, sőt, inkább úttörő jellege volt az, ami tiszteletet ébresztett bennem a kor “művészeti kreatívjai" iránt. 

Forrás: retronom.hu

Látható, hogy az adott korok reklámozásról alkotott képe gyökeresen eltért a mostanitól. És számomra ez volt az, ami lehengerlően egzotikussá tette a kiállítást. Izgalmas volt beletekinteni a múlt korának egy nem tudatosan, mindinkább megérzések révén alkalmazott reklámeszközébe. A plakátok látványvilága tökéletesen visszatükrözte a 20-as 30-as évek nyugodt egyszerűségét, amit elnézve akaratlanul is kontrasztba állítunk jelen korunkkal és korunk reklámeszközeivel.

Elgondolkodtató, hogy míg ma általános szabályok és fogyasztói szokások, illetve magatartásvizsgálatok során feltárt pszichológiai folyamatok mentén készülnek a reklámok, addig a múlt század elején mennyire a gyönyörködtetés és az intuitív művészi alkotókészség szerepe volt meghatározó. A mai reklámoknak pedig - többek között - ezen kor kiváló művészei taposták ki az utat, lefektetve a jó plakát készítésének alapelveit.

 „Mert a jó plakát nem csupán mint üzleti közvetítő jelent sokat, de mint tiszta művészi produktum is fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető...” - Kassák Lajos

(A plakát és az új festészet, MA, I. évf. 1. sz., 1916.) 

(Forrás: revizoronline)

A tárlat Schmoll paszta plakátjait meglátva eszembe jutott, hogy otthon is van egy Bortnyik-féle Schmoll reklámtáblánk. Sajnos az évtizedek (századok?) alatt megtépázta az időjárás így erősen rozsdásodik, illetve helyenként lepattogott a festék róla. Éppen ezért szerettem volna digitalizálni az utókornak, hogy ne legyen az enyészet martaléka. Így sikerült: